Győr-Moson Sopron Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat Pannonhalmi Tagintézménye

Annyit még nem változott a genetikai állományunk a digitalizáció hatására, hogy ne lenne szükség a tapintás, az egyensúly, a mozgásérzékelés gyakorlására – állítja a tehetséggondozással is foglalkozó Kozma Szabolcs logopédus, gyógypedagógus, a Pedagógiai Szakszolgálat tagintézmény-igazgatója.

– Már évtizedekkel ezelőtt használtam hasznos számítógépes programokat a munkám során, de a digitalizáció utóbbi években tapasztalható elterjedése a gyereknevelés szempontjából kontraproduktívvá vált, gyakran a kívánttal ellentétes hatást vált ki. A gyerekek a bennszülöttek, mi, felnőttek pedig bevándorlók vagyunk ebben a világban. Ők már belenőnek abba, amit mi olykor nehezen szokunk, tanulunk meg. Az biztos, hogy az internet túlzott használata más fontos dolgoktól vonja el a diákok figyelmét. A digitalizáció előnye, hogy például a hangfelismerés vizsgálatakor nemcsak a saját hangom és például a kulcscsomóm csörgetését alkalmazhatom, hanem egy olyan telefonos alkalmazást is, amely mindenféle hangot lejátszik. Hasonlóképpen a gyerekek számos programot maguk alkalmazhatnak tanuláskor. Ez motiválja is őket. Szeretnek egy-egy képre, helyes válaszra maguk rákattintani, ebben ügyesek, és így feladatvégzéskor önállósodnak. Ám hátrány, hogy emiatt sokat ülnek a gép előtt, keveset mozognak. Megnyerhetnek a számítógépen egy sportversenyt a legjobbak ellen, aztán felállnak az asztaltól, és egy labdát nem tudnak elkapni. Ez a fajta vizualizáció becsapja őket. Márpedig nemcsak a virtuális térhez, hanem a valósághoz, a hétköznapokhoz is tudniuk kell alkalmazkodni. Akkor is, ha például áramszünet van. Ha már az autókat robot vezeti, nem kell kézzel írni, alig kell beszélni, mozogni, éppen azokat a képességeinket veszítjük el, amiktől emberek lettünk. Mindezek a gondolkodást is fejlesztik.

A hirtelen gyakoribbá váló távoktatás, otthoni tanulás kihívás a szülőknek, olykor a gyerekeknek is.

– A tavalyi év során kiderült, hogy erre nem vagyunk eléggé felkészültek. A pedagógusok, a szülők, a gyerekek sem. Terheket rótt ez a hirtelen átállás mindenkire, és veszélyes, ha csak ezen a módon folyik az oktatás. A diákokra súlyos pszichés terhet ró, ha erősen lecsökkennek a társas kapcsolataik, ha azok csak az internetes lehetőségekre korlátozódnak. Pont az fokozódott az esetükben, amitől védeni akartuk őket. Nem szeretnénk, hogy túlságosan beszippantsa őket a virtuális világ, a digitalizáció. Szükségük van arra az élményre, amit a közvetlen találkozás ad, például a kortársaikkal. Másrészt a kényszerű távoktatás felgyorsította ezen a téren az oktatás minden szereplőjének tudás- és gyakorlatszerzését. Amire így szert tettünk, nem dobjuk a kukába, a továbbiakban is beépítjük a tanításba, a fejlesztésbe, a kapcsolattartásba. Számos téren növelheti a hatékonyságot.

A számítógépek révén sok minden megtanulható képek, filmek, szövegek, interaktív feladatok által. Ugyanakkor azt mondják, fontos a saját kézzel, érzékszervekkel végzett tevékenység, hogy kiderüljön, miben jó a gyerek, és meg is jegyezze a tanulandókat.

– A bütykölés, a manualitás, az érzékszervek bekapcsolása, összehangolása nagyon fontos a gyerekeknél. Annyit még nem változott a genetikai állományunk a digitalizáció hatására, hogy ne lenne szükség a tapintás, az egyensúly, a mozgásérzékelés gyakorlására. Ezek a legfontosabbak, ezek készítenek fel mindarra, ami kell az életünkhöz. A beszédtanulás is ezektől függ, ezekre épít, az érzelmi intellektus, a szociális kapcsolatok kialakítása szintén.

Az internet, a közösségi háló, mindaz, hogy többet látják a kortársaik tevékenységét és például sikereit, növeli a diákokban a túlzott feszültséget okozó teljesítménykényszert? A versengésnek így akár még több módja lehet. Ártalmas ez?

– Az internetre, a közösségi oldalakra felkerülő személyes tartalmak nem mindig igazak, gyakran megszépítik a valóságot. Önmagában nincs gond a posztolásokkal. A mérték számít. Egymás túllicitálása már nem verseny, hanem hivalkodás. Akinek rendben van az önértékelése, az nem másokhoz hasonlítja magát. A gyerekeknél, a nevelésben is ez a fontos, az, hogy önmagukhoz képest mennyit fejlődnek.

Azt mondják, a humor a nevelésben is jó eszköz. Játsszon néha a szülő a számítógépen is csemetéjével? Lájkolja gyermeke internetes posztjait?

– A humor mindennek az alapja. Kell hozzá kreativitás, hogy kitaláljuk a viccet, előzetes tudás, hogy megértsük, amit a másik mond, empátia, hogy ne bántsunk meg vele másokat, érzelmi intelligencia, hogy a másik szemszögéből is lássuk a világot. Mindez a gyerekeknél is nagyon fontos. Ha pedig a szülő néha játszik a gyerekével a számítógépen, azzal érezteti az elfogadást. Így érti meg a gondolatvilágát. Hallgassa meg azt a zenét, amit a csemetéje szeret, akkor is, ha nem tetszik neki! Így a fiatal tudja, nemcsak dirigálni akar neki. Nagyot nőhet a gyereke szemében az a szülő, aki például a diák egyik kedvenc tévé- vagy képregénysorozatából ismer néhány szereplőt, jelenetet. Ezáltal erősödhet köztük a kölcsönös elfogadás, többet segíthetik egymást. Ma már mi, felnőttek is gyakran kérünk segítséget például a mobiltelefon használatakor a gyerekektől.

„A tehetség tevékenységben nyilvánul meg. Azt gondolom, nem tulajdonság, hanem fejlődési folyamat” – mondta el Kozma Szabolcs, a Pedagógiai Szakszolgálat tagintézmény-igazgatója, logopédus, gyógypedagógus.

– Ha gyermekünk tehetséggondozására gondolunk, leginkább szakkörök, különtanárok, -órák, sok gyakorlásra bíztatás jut eszünkbe. Elég lenne figyelnünk őt, játszani vele, lehetőséget biztosítani neki, hogy sok mindent kipróbáljon?

– Igen, akkor derülhet ki, miben jó gyermekünk, mit élvez, ha minél több dolgot kipróbálhat, minél több képességét próbára teheti. A tehetség tevékenységben nyilvánul meg. Bár ez vitatott kérdés, többekhez hasonlóan én is azt gondolom, hogy a tehetség nem tulajdonság, hanem fejlődési folyamat. Láthatjuk, hogy egy gyermek szépen zongorázik vagy matekversenyeket nyer. De mi vezetett ide? A tehetség azonosítása is vitatott kérdés. Teszteled vagy fejleszted? A szülőknek azt mindenképp javasolhatom, hogy lehetőség szerint biztosítsanak minél szélesebb repertoárt gyermeküknek különböző tevékenységek kipróbálásához és közben figyeljék őket. Így megtalálhatják, miben lehet kimagasló. Nem csak az iskolai tantárgyak számítanak. Ha valakinek jó a logikai gondolkodása, nem csak matematika szakkörre írathatjuk be, hanem mondjuk táblajáték-foglalkozásokra vihetjük. A mozgás, a művészetek is sokat segíthetnek abban, hogy ki-ki a legjobbat hozhassa ki magából.

– Ha kiderül, miben jó a gyermekünk, akkor főképp abban kell fejleszteni, vagy ügyelni kell arra, hogy minden iskolai tantárgyból jó jegye legyen? Amiben lemaradt társaitól, azzal is sokat kell foglalkoznia?

– Mindenkinek vannak erős és gyenge oldalai is. Nem csak az olvasás, az írás és a matematikatudás számít, hanem például az érzelmi intelligencia is. Általában arra figyelnek fel egy-egy diáknál, miben gyenge, azt pedig nem veszik észre, hogy másvalamiben kimagaslóan jó. Ha fejlesztjük abban, amiben jónak mutatkozik, azt élvezni fogja és ezáltal abban is előre fog lépni, amiben lemaradt. Ha segítjük tehetsége kibontakoztatását, annak transzferhatása van, más képességeire is kihat.

– Azt mondják, hogy aki valamiben látványosan lemarad az iskolában kortársaitól, az sokszor más területen kiemelkedően teljesít, teljesíthet. Ám ez sokszor ki sem derül…

– Gyakran ebben szakember segíthet. Előfordul, hogy magatartás-gondokra figyelnek fel az iskolában. Ilyenkor kreativitásmérést is végzünk, művészeti területeken figyeljük meg a tanulót. Komplex segítséget nyújthatunk, ahogy minden gyermek is komplex, összetett személyiség. Sokszor szorongás is állhat tanulási problémák hátterében. Ha például egy kisdiák beszédhibáját javítjuk, nő az önbizalma is és automatikusan jobb jegyeket szerezhet például matekból is.

– Rossz tanulóknak sokszor mozgásos fejlesztést javasolnak. Ez miért lehet jó?

– A mozgás a legősibb nyelve az emberiségnek. Érzelmeket, szükségleteket fejezhetünk ki vele, élhetünk meg általa. Egész személyiségünk fejlődésével összefügg. Ha mozgásos feladatokat, egyensúlyozását próbára tévő gyakorlatokat végezhet a gyermek, akkor nem csak motorikus, mozgásos, hanem szenzoros képességei is fejlődnek. Érzékszerveinek, észleléseinek összekapcsolása javulhat.

– Fontos tudatosítani a szülőkben, hogy minden gyermeknek más a fejlődési, érési üteme?

– Még két testvér fejlődési ütemét sem érdemes összehasonlítani. Szélsőséges eltérések lehetnek ugyanolyan korú diákok között is. Van, aki bizonyos téren gyorsabban, hamarabb, más területen viszont lassabban fejlődik, ahogy mondani szoktuk, van, amiben később érik meg. Minden gyermek egyéniség, ahogy mi, felnőttek sem vagyunk egyformák. Az iskolai rendszer hajlamos lehet egységes kabátot húzni azonos korú tanulókra. Akad, akire az szűk, másra bő lesz. Akinek biztosítják a tehetséggondozást abban, amiben jó, az motivált lesz arra is, hogy esetleges lemaradásait felzárkóztató foglalkozásokon csökkentse. (A témát hamarosan folytatjuk a tehetséggondozás és a digitális világ összefüggéseinek szakértői magyarázatával.)

Tisztelt Szülők!

Köszönjük egész éves bizalmukat, áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk, és szeretettek várjuk Önöket és gyermeküket  2021-ben is!